mangaforex

Mostanában honlapszerkesztés és egyéb tennivalók kicsit elvették a „blogolómat”, valószínűleg a 40 fokos kánikula is elűz a fennmaradó időben a forróságot köpő gép közeléből. Pedig írni volna mit, például sok helyütt azt olvasom, hogy az illikvid nyári időszak miatt olvashatatlanok a mozgások.

Hát, biztos így van, sok nálam okosabb elemző létezik, de azért érdemes ezeket a véleményeket egy kicsit félretenni és szimplán a függvényeket, támaszokat, ellenállásokat, gyertyaformációkat nézegetni.

Már szóba került: ha nincsenek szép szabályos jelek egyértelmű szinteken, egyszerűen nem kell kereskedni. Piacon kívül lenni az egyik legprofitábilisabb viselkedés. Többször írtam, ha egy korrekt 30-50%-os éves hozamterv lebeg a szemünk előtt, akkor igazán nincs hova sietni, mert a havi 2-4 % egy-két kereskedésből összejön, ehhez nem kell állandóan verni a billentyűzetet, sőt…

Most megnéztem az éles D1 számlámat, amin meglehetősen konzervatívan dolgozom; az elmúlt másfél hónapban 5 kereskedésem volt, hozamuk: 1,5R, 2R, 0, 0, -1R (ez az utolsó CADJPY shortolás elég idétlen húzás volt, egy teljesen kis méretű gyertyára szálltam be (81 pipes, szemben a 130-as napi atr-rel), pedig nem szabad átlagos mozgástól jelentősen elmaradó gyertyamérettel dolgozni – nem tartalmaz elég információt, piaci akaratot. Tanulság, szabály megerősítése.)

Én azt tanultam, hogy a nagy pénz a pozícióépítésben van, azaz néha elkapni egy nagy trendet, és azt kegyetlenül megfejni. Az ilyen szakítások között az össz feladat a játékban maradás, kicsi nyerők, kicsi vesztők. Mint a bokszoló, aki ballal szurkál 6-8 meneten keresztül, körbeugrálja az ellenfelét, bekap ő is baráti puszikat, valójában csak várja azt a pillanatot, amikor jobbal megindíthatja a mindent elhomályosító nagy állast.

Nehéz volna vitatkozni a tétellel, ám azt gondolom, borzasztó nehéz eljutni arra a szintre, hogy valaki egy trendben ténylegesen sokáig benne tudjon maradni. Ezért amíg nem vagyunk erre képesek, van létjogosultsága az általam preferált trédelésnek, amikor is az 50% környéki találati arányú rendszerbe vetett hitünket építjük ki csikorgó, apró léptekkel, majd ha már tudjuk, hogy nem veszíthetünk pénzt ezzel a megközelítéssel, ígéretes pozíciók esetében félpozikat nyitva hagyva próbálhatunk trendben maradni.

No de térjünk vissza az eredeti témához: használhatatlan-e a piac mostanság?

Kiragadok egyetlen chartot, nem a legszebbet, nem a legcsúnyábbat, a legelsőt. EUR/USD.

H1:

ezen az idősíkon az egyik legkedveltebb stratégia a countertrend-vonal törésére való belépés. Erősen szubjektív ügy, ki hova húzza a vonalakat, kinek mikor törik. Ezért is szenvednek vele sokan. (Hozzáteszem, én is gyakorlom, egész biztató eredménnyel, de amikor nem érzem a ritmust, akkor 4-5 veszteséges tréd simán beesik egymás után.)

A szabály: legmélyebbre menő gyertya alatt/fölött záró gyertyára lehet nyitni. Behúzogattam a helyeket, ahol egyáltalán setup keletkezhetett – volna, mert én bizony egyetlen tényleges belépési lehetőséget nem látok (túl nagy gyertyák, rossz hozamígéret).

Baj ez? Abból a szempontból igen, hogy nem lehetett pénzt keresni vele – mostanában legalábbis. De van ezer másik függvény, melyeken igen. A baj az, ha nem létező setup esetén valaki mégis kereskedte ezt a párt ezzel a stratégiával ebben az idősíkban.

H4:

Hasonló belépési szisztémával, hasonló szemlélet. Még a trendirányt, illetve annak megváltozását is nehéz meghatározni, nemhogy a belépési pontokat… Én nem látok trédet benne, nyereségeset legalábbis biztosan nem.

D1:

pirossal fontos ellenállások-támaszok belőve. Lesipuska, kivárás. Ellenállásról lepattanva short gyertyát keresek, támaszról felfelé longot. A dinamikus támaszként funkcionáló 8-21 emák csak segítenek a tájékozódásban. Jelölve a tréd lehetőségeket, mindenki olvassa ki belőle maga, vizuálisan szépen értelmezhetőek-e, objektívek-e, kereskedhetőek-e, és hozzák-e az általam írt összegeket.

Akinek van ideje, elhivatottsága, nézze végig a fontosabb chartokat a fenti metódus szerint. Nem fog csalódni. Az üzenet mára persze nem saját magam hátbeveregetése, hanem ez: mindegy, milyen stratégiát folytatsz, nincs olyan, amelyik mindig működne. Válaszd a legkiismerhetőbb, legjobban megfogalmazható elemzési metódust, és könnyebben hozol döntéseket! Szép, kerek, betartott szabályokkal hosszú távon mindegyik metódus pénzt hoz – lehet, hogy nem ezekben a nyári hónapokban, nincs jelentősége. A lényeg, hogy akkor is tudj hozzá ragaszkodni, amikor éppen nem lehet vele kereskedni.

Volt itt egy kis csönd piaci elemzések terén, ami nem az oldalnak szólt, egész egyszerűen kevés érdekes fejlemény volt a napi chartokon. (Ez így nem igaz: óriási fejetlenség, brutális volatilitás, nyílt valutaháború, de kevés kereskedési jelzés.) Közben H1 és H4 experimenten dolgoztam, elvitte a figyelmemet ez is.

Talán most a türelem trédet terem. Három függvény, mindet közelről vizsgáljuk.

USD/HUF  

Ennél nehéz többször fordulni megegyezési zónában… most megint a drágalátos 222-n piheg a kereszt, két-három Pinokkió jel short irányba, akarna ez menni, de nehéz szülés. Minél tovább konszolidál, annál nagyobbat fog rúgni valamelyik irányba. Esésre 216-ig izgalmas játék volna, de azért én középhosszú távon inkább a forint gyengülését keresem.

USD/CHF

Igencsak heves mozgású napok vannak mögöttük, alighanem próbára tették az edzettebb kereskedők idegeit is. Ami persze várakozó álláspont esetén kikerülhető… Ötszöri érintésű támasz-ellenállás szintet látunk, amit tegnap félig szép Pinokkió tagadott ment, látszólag le is küldte az árat short irányba. Majd meglátjuk, valóban tartós-e a lefelé mozgás, ha valaki belépett, agresszív, de szép, érvényes tréd.

EUR/JPY

Alapvetően nagyon long trend, de csak megakad újra és újra 130-on. Lesipuska indul, ha naposon megint elgyengül, sávkereskedés szellemében lehet shortolni. Rizikós tréd, de melyik nem az? Ha szép jel van, 50-60 %-os eséllyel célhoz érünk, a többi nem érdekes.

Mivel a kereskedés minőségi elsajátítása rengeteg időt és gyakorlást igényel, így többrétű lemondással jár, magától értetődően tesszük fel magunknak (vagy teszik fel barátaink, családtagjaink nekünk) a kérdést: miért is forexezünk?

Nézzük a lehetőségeket:

Szerencsejáték - az adrenalinfröccs kedvéért?

Nem fog menni, mert semmi köze a trédelésnek a szerencséhez! Míg egy-egy tranzakció kimenetele lehet sikeres (hiszen az árelmozdulás iránya mindig kétesélyes, így 50% sansszal lépünk piacra), addig hosszútávon kizárólag egy rendszer automatikus ismétlése és a rendkívül szigorú kockázatkezelés kombinációja hozhat sikert.

Mert gyorsan gazdagít - egy frászt!

A tőkeáttételnek köszönhetően valóban rapid mozgások láthatóak a számlánkon, de a kezdeti tanulóévekben egész egyszerűen képtelenség gyorsan növelni a számlaméretet, illetve ha szimpla véletlen folytán sikerül is, garantált, hogy minden nyert centet vissza is fogsz adni. A hozzáértő tőzsdézésre éppen a lassú, de folyamatos nyereség termelése a jellemző. Nem véletlen, hogy a nagy hedge fund pénzkezelők is mind a diverzifikáció elméletét tartják szem előtt. Gondolkodj 20-30 termékben, ezek 25%-a gyengébben produkál (nagy bukta stop lossal kivédve), 25%-a vegetál, 25%-a kis pluszban van, és egy kis hányada vadul eldurran jó irányba (valójában ezek a kiugró számok adják a nyereséget) - így az összmérleg egy biztosnak mondható, korrekt hozam lesz. Ha egyetlen terméken akarjuk (és hisszük) a tuti nagy kaszálást véghezvinni, az olyan, mintha tűt keresnénk a szénakazalban, és hasonló eredménnyel is kecsegtet.

Mert divatos – ám az éppen aktuális hullám hamar elcsendesül.

A tőzsdei kereskedés elsajátítása annyi kihívással, sikertelen időszakkal (számlanullázással!), lelki gödörrel tarkított, hogy csak teljes mértékű elszántság és kitartás révén érhető el a konzisztensen pénzt kereső stádium.

Muszájból…

… mert adósságot halmoztál fel, mert nem tudsz kijönni a keresetedből, mert nincs munkád. Sajnos rossz hírem van: nem is 19-re, 20-ra húzol lapot!

Ez pont olyan, mintha már ülnél egy kölcsönben és felvennél még egy hitelt uzsorakamattal, csak hogy az előző tartozásodat kiegyenlítsd. Csak növeled a tényleges pénzügyi kitettséged, egyúttal a téged körülölelő feszültséget, ami nőttön nőve előbb-utóbb felemészt. Alaptétel, hogy olyan pénzből kereskedj, melynek elvesztése nem okoz családod számára megélhetési problémát, nem borítja fel a rutinbüdzsét. Amint pénzkereseti kényszer alatt próbálsz trédelni, állandó belépőpont keresési nyomás helyeződik rád, holott épp az ellenkező szemléletre kell törekedni: minél többet próbálj a partvonalon tartózkodni, mesterlövészként a prédára várni, és csak a legszabályosabb, legordítóbb helyzetben meghúzni a ravaszt. Ehhez óriási segítséget nyújt, ha közben másod-, harmadlábon állsz, nem KELL pénzt kivenned a rendszerből, és esetleges veszteségeidet is ki tudod akár pótolni egyéb bevételeidből.

Úgy vélem, elérhető a főállású tréderi szint, bár egyénfüggő, ki honnan indul, ki milyen adottságokkal rendelkezik, milyen habitusú, milyen fokú szabálykövető gondolatvilág közepette nőtt fel. Mindenkinek ugyanazon a buktatókon és egyedfejlődésen kell átmennie. A cél egy olyan külső, objektív tudatállapot elérése, ahol mindenféle lelki kapocs nélkül tudjuk a számunkra fontos jelzéseket lekereskedni. Az árfolyam pedig valamelyik irányba célárunkat fogja érni - vagy kiüt SL értéken vagy TP-tal díjaz. De ez már nem rajtunk múlik.

Egyszer, már meg nem tudnám mondani, melyik forexes oldalon, olvastam egy érdekes írást arról, mely kritikus faktorokra van szükségünk ahhoz, hogy hosszú távon, akár megélhetést nyújtó módon is sikeresek legyünk a tőzsdén. Ebben a bejegyzésben megpróbálom ezeket a pontokat a saját logikai és fogalmi megközelítésem szerint végigvenni, így aztán mindenki kalibrálhatja, hol is jár a kanyargós, kátyúkkal tarkított úton.

1. faktor:

Kipróbált stratégia

A kihívások és lehetőségek tengerében, tehát a tőzsdén, annak is az elektronikus verziójában, ahol akár percenként adódnak belépési lehetőségek termékek százain, a kísértéssel kell első körben megküzdenünk. Ezt a harcot csak egy szisztéma birtokában vívhatjuk meg eredményesen, szükségünk van egy keretrendszerre, mely szabályok és korlátok közé szorít minket.

A technikai elemzésben visszatérő vizuális élményeket gyűjtünk össze és ezeket kereskedjük le. Ezek a gyertyaformációkban megjelenő tapasztalatok az ismétlődő piaci (pánik)reakciókat, pszichológiai döntéseket képezik le számunkra értelmezhető és kereskedhető módon. Feladatunk, hogy az adott rendszert pontosan megfogalmazzuk meg  magunk számára, úgy, ...

2. faktor:

Fegyelmezett végrehajtás

… hogy az arra irányuló cselekvéssort automatizmusként magunkba építjük. Így kellő (személyiségünktől, habitusunktól függő) idő elteltével már nem kérdezzük magunktól, mit kell tennünk a parketten, hanem a tevékenység természetes módon kiárad belőlünk, gyakorlatilag csak végrehajtó eszközei leszünk egy működő gépezetnek. A sikeres működtetéshez a kételyt és egónkat kell legyőzni, azaz nem lehetünk hitetlenek a magunk által beállított és kipróbált szisztémával szemben, illetve nem akarhatjuk, hogy az ősi humán ösztön, az „igazam kell, hogy legyen” és a „remény hal meg utoljára” gondolati impulzusok irányítsák belépéseinket és piacról való távozásainkat.

3. faktor:

Állandó és konzekvens kockázatkezelés

A kereskedési tőkére vetített változó és irracionális kockázati szint nem teszi lehetővé a matematikai alapokon nyugvó kereskedést, túlzott számlaolvadáshoz vezet, ami végső soron olyan pszichológiai törést eredményez a kereskedőnél, ahonnan képtelenség akár a nullszaldó környékére is visszatérni. A tőzsdézés első szabálya, hogy „maradj a játékban”, ezért először felmérjük a mindenkori potenciális veszteséget, és utána elemezzük csak, milyen hozamígérettel állunk szemben. Az eseti kockázat beállításakor figyelembe kell vennünk, hogy előbb-utóbb törvényszerű veszteségsorozatba is bele fogunk futni, ezt is túl kell élnünk – ezen felül pontosan meg kell éreznünk saját személyes törésszintünket, mi az az összeg, amit lelki sérülés nélkül el tudunk szenvedni, melynek tudatában nyugodtan tudunk aludni, nem verjük péppé házastársunkat, gyermekeinket.

4. faktor:

Üzleti vállalkozáshoz üzleti terv

A trédelés nem szerencsejáték, hanem komoly pénzügyi vállalkozás. Mint ahogy nem nyitunk pizzériát, cipőboltot vagy utazási irodát sem háttérszámítások és kereskedési célok nélkül, nem teszünk így a forex területén sem. Az előzetes tervezés az érzelmi döntések elkerülése végett fontos számunkra és a nehezebb időszakokban mankóként használható, egyben mutatja a fényt az alagút végén. Még akkor is, ha ez a rengeteg hasonlat nagyfokú képzavarban csúcsosodik ki.

5. faktor:

Felelősségvállalás, elszámoltathatóság

Míg a tőzsde a legkorrektebb, legkevésbé befolyásolható üzleti terület, ahol a leginkább képességeinknek megfelelően leszünk megfizetve (nincs áskálódás a konkurenciától, nincs beszállítói megbízhatatlanság, nincs körbetartozás, nincs visszamenőleges és különadó), egyben a legkegyetlenebb is, mert kímélet nélkül tart tükröt elénk és azzal büntet, ami a legjobban fáj - veszteségeinket dörgöli az arcunkba.

El kell fogadni, hogy eredményeinkért csak mi vagyunk felelősek. Ez a gyenge motivációjú, kevésbé elszánt trédereket maga alá gyűri, azokat azonban, akik versenyben maradnak, önbizalomhoz, gyorsabb, kifinomultabb döntéshozatalhoz segíti hozzá.  Amennyiben önnevelő szándékkal magunkban keressük a technikai és mentalitásbeli hibát, nemcsak kereskedőként, de magánemberként is meglepő jellemfejlődésen kell és fogunk átesni. Nincs más út. Pont.

6. faktor:

Elszántság

Az élsporttal kell párhuzamot vonnom. Ki kell tartani, akkor is, ha ez minden nap edzést, hajnali ébredést, brutális alapozásokat és kudarcoktól terhes időszakokat hordoz magában. Egy érdekes elemzés szerint 38 lépcsője van a tréderré érésnek, és vitathatatlan a ciklikusság, olykor két lépcsőt haladunk előre, egyet vissza, néha egyet előre, nagyritkán hármat vissza… ilyenkor kell távlatokban gondolkozni, távolságtartással mérni aktuális állapotunkat, teljesítményünket. Kitartani és hinni a végső sikerben csak az fog, aki pontosan tudja, hova szeretne elérni és eközben az összes döccenő és mélypont ellenére, őszinte és mély élvezettel tanulja és műveli azt, amiben naphosszat elmerül – esetünkben történetesen a tőzsdézésben, a technikai függvények technikai értelmezésében, a piaci reakciók azonosításában.

Akkor most végy egy mély levegőt, állj a tükör elé – Te hol tartasz?

Már ejtettem szót a trédnapló fontosságáról. Sokáig magam sem hittem, hogy lehet szerepe - tudom én azt, hogy mikor akarok piacra lépni, mondtam magamnak, van elég önuralmam. Aztán kiderült, hogy nincs, de nem is ez a legfontosabb szempont, hanem az, hogy visszamenőleg nem tudtam bizonyítani, mely belépési rendszerem milyen hatékonysággal működött, melyikhez érdemes ragaszkodni, melyikhez nem – és nem tudtam minden kertelés és marketing barbatrükk nélkül a befektetők elé tenni: bizony, ha ebbe a stratégiába pakolták volna megtakarításaikat, akkor ennyi és ennyi hozam láttán pirulgatnának.

Úgyhogy amióta ráéreztem a napló értelmére, azóta eszem ágában sincs nélküle kereskedni. Mostanra a legkedvesebb funkciója számomra „lelki társi” képessége lett - ha épp nem fut a bolt, fellapozom, és megnyugtat, hogy az éppen aktuális ügymenet csak szükségszerű veszteséges időszaka (mondjuk úgy: befektetési periódusa) egy egyébként matematikailag jól követhető, működő biznisznek.

Ha a naptárra nézünk, láthatjuk, fontos vizsgálati időponthoz értünk, minden rendszerben gondolkozó kereskedő áttekintheti féléves produkcióját. Megtettem én is, és szigorúan arra a jelzésre fókuszálok, ami most már huzamosabb ideje a leggyümölcsözőbbnek bizonyul; történetesen ez az, amit a blogon is visszatérően bemutatok.

Alább tehát a táblázat, ami 1% eseti kockázattal, hezitálás nélküli belépés esetén jutalma volt a stratégia követőjének. (Kétség, töketlenkedés, türelmetlen, érvénytelen jelzésre való be-beugrás esetén az eredmény nem ez lesz.) Két változat látható, a gyertyatöréskor érvényes beszállót szoktam a honlapon elemezni, de van egy másik metódus is, amikor a gyertyán belüli másnapi visszahúzódásra agresszívebben lépek be nagyobb hozam reményében. Szerintem sokat magyaráznom nem kell, aki kicsit is otthonosan mozog a forexben, tudja értelmezni az oszlopokat. A nyugodtabb kereskedés ezúttal (is) több pénzt hoz, persze több türelmet is igényel a lassabb célár-elérés okán. Vannak időszakok, amikor eltolódás észlelhető, az agresszív megközelítés kifizetődőbbnek bizonyul, egy biztos: egyik setup esetén sem kell szégyenkezni.

Ugyanebből az adathalmazból még egy táblázatot beszúrok alább, a kereskedések valós sorrendjének alakulását - ez az említett lelki támasz végett érdekes. Bizony, a második belépési stílusnál volt akár 5 vesztes tréd is egyhuzamban, ilyenkor azért el-elkaphatja a trédert hitetlenség, csírázó pánikhangulat. A második belépési szignál láthatóan különleges kitartást és szilárd hitet igényel, heteknek, hónapoknak kellett eltelnie, hogy jöjjön néhány igazán zsíros tréd, melyek aztán pluszba rántották a számlát. (T = trendirány, C = counter, azaz ellentrend)

Türelem, türelem, türelem, csak ezt tudom ismételgetni. Egy kipróbált, erős belépési szignál előbb-utóbb kihozza magából, ami benne rejlik. Ezt kell kivárni. Sokszor 4-5 hónap is eltelhet csendes csordogálással, kisebb-nagyobb mínusszal, aztán jön a hegyomlás. Végülis nem bankot akarunk robbantani, hanem arra törekszünk, hogy állandó, szigorú kockázatkezeléssel éves viszonylatban a megszokott befektetési formákat kulturált módon, de azért látványosan agyonverjük. Havi 2-3% nyereséggel, ami akár egy (!) magas valószínűségű tréddel is biztosítható, éves távlatban 25-50% elérhető. Kiszámolható, 26 hét alatt én heti 1–1,5 alkalommal vagyok piacon, 25 devizapárt monitorozva. Túlzás volna azt állítani, hogy szétstresszelem magam, vagy hogy állandóan a képernyőn folyna szét a szemem.

Mindez úgy, hogy a bankbetétek hozama 5%, befektetési alapok az összes hűhó ellenére dettó, állampapírok hangyányival magasabban... Nem ugyanaz a liga, hogy finom fogalmazzunk. Aki még mindig úgy gondolja, hogy a brókereknél, alapkezelőknél, állambácsinál jobb helyen van a pénze, mint a saját kezében, a saját tudásában, a saját döntéseiben, annak érdemes újra elölről elolvasnia a blogbejegyzéseimet :)