mangaforex

Előre bocsájtom: nem online Vidám Vasárnapra, Őrtorony igehirdetésre vagy ezoterikus szárnyalásra készülök alább. De előbb az idézet, Peter Marshall Nincs helyed a temetőben című regényéből (fordította Szilágyi Tibor):

„Reggel a kápolnában érezte, hogy megérinti a szeretet. Eszébe jutott az apja, amint a szószékről magasan és büszkén arról az isteni erőről prédikál, amelyben mindenkinek meg kell merítkeznie, hogy lénye másodlagossá váljék ás alája rendelődjék, imigyen megtaláltassék és megváltassék, és az örök boldogságban lakozzék. Milyen ámulattal töltötték el a súlyos, csiszolt szavak, amelyek a szószékről méltóságteljesen hömpölyögtek felé! Megérti-e valaha is eléggé e szavakat ahhoz, hogy prédikálhasson? És eszébe jutott, hogy istentisztelet után az embereknek nem akaródzott kimenni a kápolnából, és odagyűltek az apja meg ő köré; és apa az egész idő alatt az ő vállán tartotta kezét, és a hölgyek karamellapasztillákat adtak neki, az urak meg hatpennyseket csúsztattak a markába, és ő érezte, hogy valóban ezekhez az emberekhez tartozik, azok meg őhozzá, mert valamennyien ugyanabban a fényben fürdőznek, valamennyiüket ugyanaz a szeretet tölti el, és annyira elöntötte az összetartozás érzése, hogy kiabálni vagy táncolni szeretett volna, vagy kibújni a bőréből vagy repülni.”

Idézet vége.

Amikor az első forex tanfolyamomon vettem részt, emlékszem, milyen hangsúlyt fektettek az oktatók a HIT kérdésére. A mondanivaló lényege az volt, aki nem tud az általa felvállalt stratégia sikerességében körömszakadtáig bízni, soha nem fog pénzt keresni a tőzsdén.

Azóta sok idő telt el, a parkett törvényei mit sem változtak, 90% pszichológia, a többi szimpla technikai alapismeretek. És akkor a pszichológia és a hit közé rögtön egyenlőségjelet is tennék.

Előző bejegyzésemben a különböző tréderi fázisokról írtam. A kitartó sikerhez egy egészen különleges mentális érettséghez kell eljutni, ahol az ember már nem viaskodik kétségekkel, halad az áramlattal, olvassa a mátrixot, és a szabályaiba vetett maximális bizalommal kereskedik: ha piaci setup (égi jel) formálódik, lépni kell.

A könyvrészletet azért illesztettem most be, mert épp tegnap este értem el idáig az olvasásban, és a gyermeki felismerés, ragaszkodás, sikeréhség és otthonra találás minden érzelmi húrja megpendül abban is, ahogy a kezdő tréder keresi, kutatja a tökéletes (személyiségéhez illő) rendszert, a belső nyugalmat, az ölelő, komfortot biztosító környezetet.

Közben azon gondolkozom, nincs ez másként semmilyen foglalkozásban. A tanár, ha tanárnak született, feloldódik a nebulók figyelmében, örömében. Az autóversenyző minden idegszálával a sebességre, az ideális ívekre és a gépszörny szélsőséges képességeire fókuszál. A mérnök addig csiszolja, számolja, formálja terveit és makettjét, míg a fizika törvényeivel és a természettel összhangban komplett egésszé áll össze.

Mindig mondom: a tőzsdézés az élet esszenciája – és ha van hozzáadott előnye, az az, hogy tisztességes, azonos feltételeket szab minden résztvevő számára. (Vajon igaz ez más munkákra, vállalkozásokra manapság, idehaza?). A kötelező tanulási időt, energiát, fájdalmat megspórolni nem lehet, de az eredmény, egy működőképes rendszer kiépítése a fent ábrázolt teljesség élményével képes megajándékozni a kitartó kereskedőket.

A mai cikkel rengeteg pénzt fogok Neked megspórolni!

Az egyik általános reakció, amit hallani szoktam a címben szereplő kérdésre: nem szabad túl sokáig a demózásnál leragadni, mert ha a tényleges adrenalin áramlásnak nem vagyunk kitéve, az idő múlásával érzelmileg egyre nehezebb lesz a váltás. Ugyancsak gyakori figyelmeztetés, hogy virtuális pénzzel begyakorolt trédelésünk eredménye jelentősen meg fogja haladni azt, amit éles számlán produkálni fogunk. Ezzel mondjuk nehéz vitatkozni, teher alatt értelemszerűen gyengébben produkálunk, mit nyomás nélkül (legalábbis többségünk).

Akinek kezdetektől „bejön” a forexezés, keresni fogja a lehetőséget, hogy azonnal pénzt termelhessen; s mivel nincs, aki a kezére csapjon, szimplán a remény hatására az élő számla nyitása mellett fog dönteni. Pedig az út igen rögös addig a pontig, ahol már mentális szempontból számlánk urainak nevezhetjük magunk.

Elfogadott szemlélet szerint 4 fázisa van tréderi fejlődéstörténetünknek:

1. Nem tudatos hozzá nem értés: amikor a piaci szereplőnek fogalma sincs arról, milyen sokat nem tud a tőzsdézésről. (Ebben a stációban akár egész szép sikeres meneteink is  lehetnek félelemérzet hiányában, kizárólag a szerencsének köszönhetően)
2. Tudatos hozzá nem értés: a lépcsőfok, amikor néhány jelentős pofon után realizáljuk, hogy azt sem tudjuk, ki kivel van – és elkezdünk tanulni. Derekasan lenullázunk néhány próbaszámlát.
3. Tudatos hozzáértés: hosszabb időbeli ugrással elérjük azt az állapotot, amikor már rengeteg rendszer kipróbálása, könyv elolvasása után saját stratégia és szabálysor birtokába kerülünk
4. Nem tudatos hozzáértés: amikor a kereskedő szabályai betartásával már mesterévé vált a piaci mátrixnak, és már azt is érzi, mikor lépheti át e határokat, feloldódva az Áramlat élményben (ehhez a részhez erősen javaslom Csíkszentmihályi Mihály könyveit elolvasni). Nagyon komoly screen time szükséges, több tízezer szituáció végigélése. Úgy gondolom, hogy a profizmus e szintje könnyebben elérhető a devizázásban, mint más területeken. Görbicz Aniták, József Attilák, Bartók Bélák ritkán születnek, van bennük valami megtaníthatatlan. Nálunk a kreativitás és intuíció szükséges foka kellő gyakorlással elsajátítható.

Mivel a fenti kategorizálás is meglehetősen szubjektív határvonalakat engedélyez, hadd segítsek az alábbiakkal. Lépj az élő számla irányába, amikor:

-         már van 3 hónap, akkurátusan naplózott, konstans sikeres kereskedésed (ez ismerve a kezdők lendületét minimum 60-80 tréd)

-         hozzá nem értő, kívülálló fél számára is vizuálisan körbe tudod írni, mikor és miért lépsz piacra

-         magad számára van megfogalmazott, leírt, kidolgozott kilépési rendszered (enélkül NEM fogsz pénzt keresni, nyereségeid nem fogják meghaladni veszteségeidet - fontosabb, mint a belépés)

-         tudod, mennyi a személyes töréshatárod (azaz milyen összegű veszteséget vagy képes nem csak 1 balul sikerült tréd, de 5-6 egymást követő veszteséges üzlet után is elviselni, anélkül, hogy emocionálissá, érzelemirányítottá, ködössé válna cselekvési metódusod – mert akkor jön a számlanullázás)

-         tudod, mennyi az elvárhatósága a rendszerednek (szerintem stratégiánk nyereségtermelő képességét legalább egy éves beható tesztelésnek kell igazolnia), és kizárólag a várható hozamból akarsz-e megélni (kiszámolni, mennyi az alapszámlád, mennyi a %-os kockázatod, várható jövedelem eltart-e téged, vagy elég-e neked másodállásként az, amit ki tudsz szedni belőle)

-         már ténylegesen elhiszed, hogy működik a rendszered – azaz nem érdekel, hogy az adott tréd sikeres-e, sziklaszilárd benned a „csak egy a következő száz kereskedésből” szemlélet

Ezeket kéne tükör előtt, önámítás nélkül megválaszolni. Ha betartod a fenti tanácsokat, nagyon sok pénz és illúzió elvesztésétől kíméled meg magad, márpedig a pénz világában abból indulunk ki, hogyan óvjuk a tőkénket, nem abból, mennyit nyerhetünk.

Ez volt az a hét, amikor sok trendkereskedő fejében megfordulhatott, érdemes volna felvenni egyéb szignálrendszert is az arzenálba. Szépen dobálta ki a pozikat a heti mozgás, és általában kétszer, háromszor próbál még újra beszállni az ember, mielőtt belátja, hogy indokolt az addigi irányt erőltetni.

Vannak ilyen időszakok, üzemi költségnek kell tekinteni, mint egy cukrászda nyitvatartását hűvös, esős napokon.

Ami ugyanakkor a héten a szemembe ötlött, az egy függvény hasonlóság, és a nyers példa, miért kell 5-10 évet beleölni abba, hogy rutinos tréderré váljunk. (Screen time-nak hívják a gép előtt chart-áttekintéssel töltött időt. Elengedhetetlenül fontos, hogy ezer és ezer felállást megéljünk, ezért időre, időre, időre van szükségünk, hogy előrébb lépjünk, jobban olvassuk a vizuális fejleményeket. Minden nap kapcsolatban kell lennünk a piaccal, minden 24 órában nézni a fejlődését. Ha már írtam a kertészkedésről – hagyhatjuk egy forró nyári héten locsolás nélkül palántáinkat, de ne nagyon lepődjünk meg, ha az addig beletett munkánknak lőttek.)

2011. augusztusában, mikor „külföldi befektetők megtámadták az országot”, az alábbi technikai felállást láthattuk az USD/HUF páron (D1 TF). Forint erősödés után megállt a lejtmenet, és apránként emelkedő völgyeket kezdett kialakítani a chart (rózsaszín nyilak), a csúcsok pedig közel azonos szinten ellenállásba ütköztek (piros vonal).

Ezzel kialakult egy úgynevezett ék alakzat. Gyakorlatilag a vár falainál, melyet a magasabb ár ellen szövetkezet erők védtek, faltörő kossal jelentek meg a drágulásért életüket és vérüket kockáztató erők és kitartó lendülettel dörömböltek a kapun. Ilyenkor két lehetőség adott:

- vagy bezúzzák egyszer csak a bejáratot, és elözönlik a várat, lekaszabolják az ott lévőket

-  vagy néhány kísérlet után belátják, az ostrom reménytelen, kapnak egy kis forró ólmot a nyakukba, eldobják a vértjeiket, és haza kullognak lehajtott fejjel a megszégyenült lovagok.

Nos, az ék alakzat a betörés sikerére épül.

A forint elleni 2011-es spekuláció a felgyülemlő feszültség után brutális erővel robbant ki és rendkívüli hozamot generált a longra játszóknak.

Most érdemes ránézni az elmúlt hetek grafikonjára, és éppen fordítva látunk egy hasonló szituációt. Én magam is posztoltam elemzést, amikor is a támaszon visszapattanást vártam. Kétszer meg is tudtam játszani a Pinokkió gyertyát, tehát az ostromlott vár vitézei helyt tudtak állni a falakon. Ugyanakkor ne feledjük, hogy ez a gyertyaforma fordító erejű – elvileg. Ellenben nem mutatott hátraarcot az árfolyam, csak visszarúgott, így csupán 1:1-es trédekig jutottam. E figyelmezető jel miatt a harmadik Pin gyertyába már nem is léptem be, jól láthatóan egyre alacsonyabb csúcsok alakultak ki (fenti rózsaszín nyilak), azaz zárult a hurok a várban lévők nyaka körül. És egy ponton nem bírták tovább a nyomást a kapuk pántjai, durr, átszakadt a gát, 222-nél beözönlöttek a támadók, és 217-ig szétaprították a hősies honvédőket. Volt itt felnégyelés, erőszak, minden, csúnya volt, 18-as karika.

Ez egy kitörési stratégia, amit lehet játszani, ha van hova rakni a stopot és a célár kecsegtető. Zoomoljunk megint ki és láthatjuk, a következő életerős támaszig alig 1:1-nél jobb a hozamígéret.

Ez amiatt van, mert rendkívül ideges a piac (köszönjük Amerika és Japán, köszönjük kvantitatív ízing), és az átlagosnál nagyobb gyertyákat produkál. Nekem ez az üzleti ajánlat nem izgalmas, és senkinek nem lehet az, aki hosszútávon pénzt szeretne keresni. Ellenben egy működő fordító gyertya esetén 80-100 pip ellenében bátran reménykedhetünk 2-400 pip mozgásban. Ez az aránypár az, amiért a voksukat a fordítógyertyák kereskedése mellett letevők jól fognak járni. Rossz hetek ide vagy oda.

Következő hadművelet: várakozás 213-ig, következő támasz, és long beszálló keresése 3-5-szörös hozam reményében.

A rák a legújabbkor igazi gennypatron veszedelme, bemutatnom nem szükséges. Amellett, hogy kivételes hatékonysággal pusztít, nehezen megfejthető működési elve az igazán rémisztő: még számos ismert kockázatcsökkentő módszer alkalmazása sem kecsegtet feltétlen immunitással.

Így aztán mindenki a saját maga hitvilága szerint kutatja az ellenszert – van, aki tudomást sem vesz a veszélyről (nem használ stop losst – hiszen vele nem történhet meg!); van, aki a rendszeres testmozgás erejében reménykedik, más a speciális táplálkozásban, van, aki családfát vizsgál, esélyeket latolgat és a még kutatási fázisban lévő gyógyszerekre vagy drasztikus megelőző műtétekre esküszik. De a tényleges, üdvözítő metódust senki nem ismeri.

Hasonlóan fáradságossá és kétségessé képes a nyertes tőzsdei stratégia utáni keresés válni. A kereskedésben a HIT, a bizonyosság erejével bíró tudat pótolhatatlan fontosságú. A hasonlatot azért vettem elő, mert az alapvető különbség kézzelfogható: a teljes pénzügyi csőd elleni védekezés titka mindenki számára nyilvános, elérhető. A nagy, látszólag rendszertelen csapkodásban, megjósolhatatlan árfolyammozgásokban benne foglaltatik a megoldó kulcs.

Tegyük fel, köztudomásúvá válik a végzetes kór (a számlanullázás…) elleni tényleges gyógyír. A recept a következő: Minden nap igyál tejet!!! De… az eredmény csak szigorú feltételek teljesülés esetén garantált:

- kizárólag kétszer átforralt, 2,7%-os zsírtartalmú tej bír kellő hatással

- naponta háromszor kell inni belőle - minden alkalommal pontosan 8 óra különbséggel

- minden esetben 2 dl mennyiség, 12,5 C fokosra hűtve fogyasztandó

- előhűtött, 15 C fokosnál nem melegebb kerámiabögrében fejt ki megfelelő gyógyhatást

- pontosan 10 gramm szódabikarbóna adalékot kell minden alkalommal hozzáadni

A technikai trédelés hasonszőrű megközelítést igényel: rendszeres árfolyamellenőrzést, változatlan mértékű kockázatkezelést, csak a rendszerünk által jóváhagyott vizuális tapasztalatok lekereskedését, a múltban tesztelt és megbízhatónak bizonyult indikátorok üzeneteinek mikroszkópikus nyomonkövetését.

Vajon az információt ismerő emberek mekkora hányada lesz képes minden szabályt konzekvensen betartani?

Miféle motiváció szükségeltetik a terv hiánytalan, hosszútávú végrehajtásához?

A félsz nem elég.

Elhiszed-e, hogy a rendszer szabályos működtetés mellett működőképes?

A remény nem elég.

Élvezeted leled-e a robotisztikus végrehajtásban?

A kötelességtudat nem elég.

Rendelkezel-e a szükséges türelemmel, fegyelemmel, pontossággal, alázattal a kivitelezéshez?

Pillanatnyi fellángolás nem elég.

Ha őszintén megválaszoljuk a fenti kérdéseket, nyilvánvalóvá válik a válasz, miért veszít pénzt a forexezők 80-90%-a és mi kell ahhoz, hogy valaki 5-10 év múlva is kereskedni tudjon/akarjon.

Ahogy cimborám írja, addig-addig küzdöttem a vadul csapkodó árfolyamokkal, amíg árvíz nem lett belőle… mielőtt ízléstelen poénkodásnak tűnne ez a bajba jutottakkal, a mi napjaink is homokzsákolással telnek és járőrözéssel, itt a Szentendrei sziget közepén.

Ám most nem erről akarok írni, hanem hogy még ilyen napi elfoglaltság mellett is lehet kereskedni. Minden azon múlik, olvassuk-e a mátrixot, követjük-e rendszeres figyelemmel a párokat, és rendszeresen felépítjük-e az éppen érvényes üzleti tervünket.

Számomra az USD/HUF kereszt működött mostanság mintaszerűen. Napokig vártam multi-támaszon az ár megérkezésére, a szereplők pszichológiai változását fals letörés formájában vissza is igazolta. A trükkös rész nem a piacra lépés volt, hanem azt látni, hogy idegbetegség uralkodik a piacon, és hatalmas gyertyák követik egymást ellentétes irányba, azaz rángatják a devizákat, mint a marionett bábukat. Emiatt 1:1-nél nem kínált többet ez a fajta terv. Három napra rá ugyancsak, ugyanott long jelzés, esti negyedórás elemzés után pozícióba lépés, másnap kényszerű kiugrás, mert EUR/USD-n érezhető EUR erősödés, ami általában HUF erőt jelez USD-vel szemben.

Nagy totál az alapszitu, zoomolva a setup-ok.

Ezzel egyidejűleg lemaradtam sok egyéb szép mozgásról, AUD gyengeségét nem sikerült meglovagolnom, szimplán abból adódóan, hogy sem H1, sem H4, sem D1 idősíkon futtatott stratégiám nem adott érvényes belépőjelet. Hiába volt egyértelmű fundamentálisan is az irány (aussie túl erős, ezért szándékos jegybanki gyengítés), nem volt kézzelfogható jelzés. Ez természetesen kicsit bosszantó, de soha rosszabb ne történjen velünk, minthogy nem vagyunk a parketten, és épp nem veszíthetünk pénzt. Kell idő, amíg eljut oda a tréder, hogy ennél sokkal dühítőbb az a szituáció, ha pozíciót nyit, majd veszít, és nem tudja fotografikusan megindokolni, miért lépett akcióba. Ez az egyik legfontosabb lépcső, amin túl kell lépni – az emocionális piacra ugrás kényszerének leküzdése. Ez a hiba nyilván elemi kapzsiságunkból táplálkozik, és a félszből, hogy kimaradunk valamiből, amiből mások nem. Szép, jól megtermett ellenség, az egyszer biztos.

No, ezt a gyakori hibát tudja kiküszöbölni az üzleti tervezés, azaz a pontos stratégia felállítása és a hideg, érzelemmentes matematikai megközelítés.

Jövő hétre ennek fényében ezt nézem: USD/JPY, CAD/JPY.

Mindkét pár bravúrosan szép támaszon produkált long trendben markáns pszichológiai jelzést Pinokkió gyertya képében. Azaz a lendületbe jövő shortosok hamis letörésbe futottak bele, és ahogy szálltak ki besült pozícióikból, meglökték a vásárlók szekerét.

A terv:

ilyen nagy, vagy kétszeres ATR méretű gyertya esetén szerencsétlen túl távoli stoppal dolgozni, nem ad jó hozam esélyt. Gyakori  a gyertya hosszának 50%-os visszatesztelése. Ez így néz ki D1-ben:

H4-ben dolgozva csak gyertyák fals letörését keresem, itt így nézne ki egy beszálló jel, már magasabb völgyet kialakítva:

Ha H1-ben nézem, a lefelé eső hullám elesésére van szükségem, tehát egy visszatesztet szeretnék short irányba, de azt már countertrendnek tekintem, és a trendvonal törésére tudnék longra belépni. Valahogy így:

Ez három különböző terv, ugyanarra a párra, szituációra. Nagyjából ugyanazt a szemléletet mesélik el, picit eltérően. A lényeg, hogy tudom, mit hol keresek, fel tudom mérni, a következő ellenállásig ez kellő hozammal kecsegtet-e, megéri-e beszállni. És: van egy stopom, ahol elismerem, hogy nem elemeztem jól, vagy csak egyszerűen kisebbségben van a gondolatmenetem.

Már csak hab a tortán, hogy ha megjelenik a jelzés, akkor tényleg piacra is tudok lépni (meg tudom húzni a ravaszt), ki tudom számolni, mi pontosan a sosem változó egy egységnyi kockázatom.

Ha a gáton leszek homokot lapátolni, D1-re limitet tudok betenni, H4–H1 stratégiák csak akkor üzemeltethetőek, ha gép előtt vagyok konstans. Ez is egy szempont.

Hogy a tréd létrejön-e, nyereséges lesz-e, fogalmam sincs, csak annyi ismert, ez a megközelítés az esetek 40-50 %-ában működik és amikor nyer, 2-5-szörös pénzt hoz. Ez így nekem elégséges és megnyugtató.