Mielőtt úgy tűnne, más tollával kívánok ékeskedni: egy végtelenül hatásos megközelítést fogok most megosztani, de az alapötlet nem sajátom - Jeffrey Ziegler amerikai kereskedő-mentortól olvastam. Ám szeretném a posztomon megosztani, mert meg vagyok győződve arról, hogy az olvasók zömének pótolhatatlan segítséget fog nyújtani.
Egész életünkben küzdünk, harcolunk veszteségeink feldolgozásával. Vannak közöttünk, akiket véglegesen maga alá temet egy-egy esemény vagy történések láncolata – és vannak közöttünk olyanok, akik könnyebben lendülnek túl a negatív élményeken.
A piaci tevékenységünk során a veszteséges trédek feldolgozása lesz az, mely újra és újra kihívás elé állít minket. Sokunk, sőt, kezdetben talán mindnyájan azonnal és dühből vissza akarjuk keresni azt a pénzt, amit egy pozíción elveszítettünk, nehezen viseljük, hogy nem volt igazunk. (Ez a fajta „bosszú-kereskedés” lavinát indít el, egyre nagyobb téttel, egyre megalapozatlanabbul, kapkodóbban lépünk parkettre. A vége csak sírás lehet.)
A minden egyes vesztett kereskedés után érzett sértettség akár évekig is elkísérhet minket. Véleményem, hogy nem akkor kezdünk érett tréderré válni, amikor a számlánk fölfelé ível, hanem amikor mentálisan nem sebzett vadként jövünk ki egy drawdown sorozatból. Erre a pontra MUSZÁJ minden kereskedőnek eljutnia, ha hosszútávon kívánja a pénzét a tőzsdén forgatni.
Hogyan lehet távolságtartó beállítottságot elérni? El kell felejtenünk azt a felfogást, miszerint a nyerés jó, a vesztés rossz. Trédjeinket szimplán abból szemszögből kell vizsgálnunk, hogy a szabályainkat maximálisan betartottuk-e vagy sem. Az adott ügylet kimenetele ilyen megvilágításban érdektelen – fegyelmezett, szabályszerű belépések és kilépések esetén a stratégia 100-200 tréd alatt kifutja azt az ívet, amelyet magában hordoz.
Ahhoz, hogy ilyen nyugodt megközelítéssel tudjunk a tőzsdéhez hozzáállni, kereskedési számlánkra úgy kell tekintenünk, mintha az egy hagyományos bankszámla lenne.
Többségünknek havonta 1-2 nagyobb összegű bevétele termelődik megtakarítási kontóján (fizetésünk), és számtalan kicsi (vásárlásaink, csekkbefizetéseink, készpénzfelvételeink).
Mindaddig, amíg a nagy bejövő összeg(ek) fedezi(k) a sok kis terhelést, nem érzünk semmiféle szívfájdalmat. Nem leszünk csont depressziósak, csak mert levonásról értesít minket a banki sms. Nem értelmezzük veszteségként a költekezést, objektíven vizsgáljuk a bankszámla alakulását, és higgadt, rutinszerű megközelítéssel azon vagyunk, hogy apránként a balansz gyarapodjon, a bevételek nőjenek, a kiadások csökkenjenek, de legalábbis racionalizálódjanak.
Ha eddig eljutott az olvasásban, most őszintén gondolkozzon el, vajon ugyanezzel a szemlélettel áll-e hozzá kereskedési számlához? Pedig a mai gazdasági viszonyok között sokkal egyszerűbb a nyertes ügyleteink összegeit feljebb srófolni (türelem és kiszállási metódus finomításának kérdése), mint fizetésemelésért kalapozni, vagy egyáltalán megőrizni munkahelyünket, vállalkozásunkat, bevételi forrásunkat…
Tehát memorizáljuk: a veszteséges trédek természetesek, azok nem kerülhetőek el. Ez nem is lehet cél. A piac nem ellenünk van és nem szánt szándékkal minket szívat - csak végzi hullámszerű mozgását, kellő szeszéllyel. Sikerességünk kizárólagos kulcsa, hogy hagyjuk nyereségeinket veszteségeinkhez viszonyítva többszörös értékig elfutni.
Ha sikerül a fenti gondolatvilággal tekintenie forex számlájára, fényévekkel előrébb lesz a siker felé vezető úton, mint a tréderek zöme, akik továbbra is mindennapi harcukat vívják a tőzsdének nevezett ellenségükkel.
Utolsó kommentek