mangaforex

Szívesen raknék fel gyakrabban elemzéseket, de az az igazság, hogy egyrészt legtöbbször csak nagyon késői órában jutok géphez, másrészt, ami még fontosabb, nem látok napi chartokon kihagyhatatlan beszállókat. Tanulási folyamatunk egyik legértékesebb tanulsága ez:

Nem azt nehéz elsajátítani, mikor kereskedjünk, hanem azt, mikor NE, és hogyan várjunk türelmesen.

Az Euro-jen keresztet azért most feldobom ide figyelő listára, mert könnyen lehet, hogy egy nagyon értékes fordulós alakzatot látunk megszületni. A 127.50-es szint korábban már többször funkcionált megegyezési pontként (ez itt nem látszik, csak a hetes függvényen), most is megállt az ár itt. majd még egyszer megpróbált nekiszaladni, de akkor már alacsonyabb csúcsot kreált. Ha most újra lecsorog az ár nyakvonalig, 118.70-es szintre, és azt letöri, egy szabályszerű W formával van dolgunk, még ha fordítva is (legyen akkor M alakzat).

Nincs más tennivalónk, mint várni, megtörténik-e a sávletörés. Tehát ez most nem gyertyaforma keresés, ez alakzatra való kereskedés. Ha életre kel a formáció, a trükk a stop elhelyezésében rejlik majd, azaz milyen távolságú kockázattal játszunk - hiszen attól függ majd a célárunk, potenciális hozamunk (természetesen az a következő sávalj lesz, valahol 104.00 és 107.00 között.)

Az internetes kereskedésben pipnek nevezzük az egységnyi elmozdulást, tehát a távolság mértékét. Mindezt az 5. számjegyig (1.3000) nézzük, mostanság már a 6. törtszámot is szokás megjeleníteni, de azt hagyjuk figyelmen kívül. Az emelkedő értékek a chart jobb tengelyén követhetőek:

A lot a kötésegységet, tehát a pozíció nagyságát, súlyát jelenti. A felvett csomagnagyság lehet nagylot (1), minilot (0,1) és mikrolot (0,01).

Fentiek fényében, mielőtt piacra lépünk (versenyre kelünk), tudnunk kell, hány métert akarunk futni és milyen súlyú batyut szándékozunk a hátunkon cipelni. Ezeknek a szorzatából jön ki a teher, a kockázat, amit vállalunk.

A számoláshoz vegyük a legegyszerűbb példát: EUR/USD páron 1.3100-as árnál lépek be long pozícióba, SL-t lerakom kerek értékre, 1.3000.

0,1 lot méret esetén 1 pip elmozdulás 1 usd költséget jelent.

Jelen példa szerint 100 pip kockázatom van, ez 0,1 lotnál 100 usd rizikót jelent. 1 lotnál 1000 usd-t, 0,01 lotnál csak 10 usd-t.

(A nagy devizák közt a jen párok picit eltérnek, kb. 1,1 usd-be kerül egy pip, míg a renitens az EUR/GBP kereszt, ott egy pip = 1,6 usd, persze 0,1 lotnál.)

A spread az eladási és a vételi ár közti különbség pipben mérve:

Ez az a költség, amit pozíciónyitáskor azonnal mínuszként el kell könyvelnem (kb. brókeri jutalék). Ezt az értéket mindig arányosítanom kell a vállalt célár távolságához. Ha például 5 pip a spread az adott páron, akkor nem értelmes 5-10 pipes haszon érdekében piacra ugrani (nem jön ki értelmes hozam/kockázat arány). 50-100 pip távolságra lévő célárnál viszont már nem sok jelentősége van a spreadnek.

ECN (közvetlen bankpiaci) vagy Market maker (saját árakat kreáló)? Nagy lendülettel keressük a megfelelő szolgáltatót, mert úgy véljük, ezen múlik a majdani siker. Mi tagadás, vannak különbségek.

Hol van a bróker székhelye? Milyen bank gyűjtőszámláján tartják pénzünket? (Minél nagyobb, minél nemzetközibb, annál jobb.) Milyen felügyelet tartja rajta a szemét?

Ha a háttérinfók megnyugtatóak, a legegyszerűbb szempont a spreadek (instant jutalékok) költsége – az alacsony idősíkon dolgozó skalpolók számára kapásból fennakad a rostán az a bróker, aki 8-10 pipes spreadet számol fel egy GBP/AUD páron, jól szituált 4-5 pip helyett. Ilyen feltételek mellett nem működik a stratégia, nem lehet életképes hozam/kockázat arányt felrajzolni.

Az órás függvénytől felfelé azonban érdektelenné válik a spread-táblázat böngészése. Ekkor inkább a megbízhatóság problémakörét érdemes figyelemmel követni.

Pontosan nyitja-e a pozíciót, mikor beadjuk a megbízást – azaz elég gyors-e szoftver, van-e elég ügyfelük, akikkel összepárosítanak? Vagy állandó requoting-ba (újraárazásba) futunk bele? Az árak követik-e a bankpiaci értékeket, vagy gyakran eltérnek? Alább mutatok két képet, hogy érthető legyen a különbség stop-vadász (azaz ellenünk dolgozó) bróker illetve normális szolgáltató között. Mindkét függvény ugyanazt a CAD/CHF szelvényt mutatja, csak éppen az egyikben egy nehezen értelmezhető tüske leszúrás is van.

Ha többször is találkozunk ilyen „egyedi árazással” egy brókernél, akkor talán érdemes megköszönni neki az ismeretséget, és továbbállni.

Ezenfelül azonban nem a platform szolgáltatón fog múlni sikerünk. Jó eséllyel internetszolgáltatónk többször fog minket szivatóra fogni, ha megbízhatatlan. (UPC előfizetők különösen veszélyeztetettek!)

Nézzük vissza tréd-naplónkat, és látni fogjuk, ha 100 kereskedésből egy vagy két vitatható függvénymozgást látunk, nem ez fogja egyenlegünket jelentősen befolyásolni. A megfelelő bróker utáni kutatás, a megnyugtató technikai háttér megtalálása fontos a kiegyensúlyozott munkához, de sokadlagos ahhoz képest, amilyen fejlesztést magunkon, saját önfegyelmünkön kell elvégezni. Javaslom, érdemes 4-5 cég demo platformját monitorunkon egyszerre nézegetni, így pár hónap után kikristályosodik, kinél is érezzük pénzünket biztonságban.

Röviden: figyeljünk a részletekre, de a hibát magunkban keressük!

Mostanában fordul a figyelmem az árupiac és a cfd-k, részvények irányába. Azt elméletből tudom, hogy a kereskedési jelzések ugyanúgy érvényesek minden instrumentum esetében, tehát a devizás tapasztalatok csont nélkül alkalmazhatóak a többi piacon is. A következő időszak arról szól majd, hogy ezt bizonyítsam a magam számára is.

Példa kereskedés most az olajról - a folyamatban lévő AUD/USD függvényhez igen hasonló itt is a vizuál set-up. Alulról, felülről többször szépen tesztelt megegyezési szint, itt alakult ki két Pinokkió gyertya is, amelyek kellő lendülettel fordították drágulás irányába a terméket.

Fundamentálisan tudom, hogy az olaj túlárazott, emiatt a kiszállással agresszív leszek, de egyébként maga a makro megközelítés hidegen hagy. Jel van, akció indul. Potenciális hozam 4x-es, bőven megéri a kaland.

Egyre gyakrabban és számtalan helyen felvetett kérdésre térek ki ma. Kezdjük azzal, vajon kinek a billentyűzetéről származik a negatív vélemény. Úgy gondolom, megegyezhetünk abban, valakitől, aki

a, vagy elvből ki nem állhatja a tőzsdézés világát

b, vagy sikertelen volt a forex piacán

Természetesen lehet gyűlölködni, félni, viszolyogva elfordulni, de működő pénzpiacok nélkül nem lenne házunk, autónk, lehet, semmink. A tőzsde a velünk és értünk élő vásártér, a kereskedés pedig egy szakma a sok közül, és ha már az igen negatívan csengő spekuláns kifejezést ráaggatták az ebből élőkre, kérdezzük meg magunktól: vajon melyik vállalkozó nem spekuláns a saját területén, amikor egy üzleti tervet készít? Amikor egy új termék bevezetését építi fel, a konkurenciát vizsgálja, a piaci rést,a közeljövő divatját kutatja?

A devizakereskedés technikai része sokkal inkább nevezhető művészetnek, mint száraz matematikának, tekintve, hogy a függvények mozgásából kell megérezni (és természetesen hozam/kockázat elemzéssel felmérni), milyen pénzügyi környezet várható a közeljövőben. Vajon mit fog a résztvevők döntő többsége választani?

Tény, túlnyomó többségben vannak azok a befektetők, akik megtakarított vagyonukat a forex piacán elveszítik. Ők azok, akik nagy gyakorisággal rosszul döntenek. Vajon miért? Kitartó pechük van, mindig helytelen irányt sejtenek? Nem valószín Különböző kísérletek mutatják, hogy a mozgások előzetes ismerete nélkül is kitartó keresetre lehet pénzt tenni akár véletlenszerű belépésekkel is – minden a nyitott tranzakciók menedzselésétől függ.

A forex világa addiktív és magába szippantja az új próbálkozókat. A végtelen lehetőségek tárháza (bármilyen termékkel, bármilyen idősíkon, bármilyen kockázat szinttel bármikor kereskedhetünk) kellő szabályozottság hiányában a teljes kapitulációhoz vezet.

Gondoljunk egy sporteseményre, mondjuk egy futballmérkőzésre. Van egy csatárunk, aki minden egyes megkapott labdát, azonnal, bármilyen helyzetből és távolságról rögvest az ellenfél kapujára lövi. Vajon milyen sikerességi hányad remélhető egy ilyen mentalitástól? Vagy vegyünk egy kezdő sebészt, aki pontos diagnózis, alapos feltérképezés hiányában ott és akkor vágja fel betegét, ahol ihlete támad. Élvezettel nézzük-e a kőművest, ahogy épülő házunk falát mindenféle szisztéma nélkül húzza fel, ahogy kezébe kerülnek a téglák?

A devizakereskedés e megközelítésben nem különbözik más szakmáktól. Csak higgadt, szigorú szabályok szerint felépített, a kockázatokat minden pillanatban szem előtt tartó, lépésről lépésre haladó szívós munka eredménye lehet számlánk egyenlegének növekedése. Az emberi agy természetes működése, az életre, mint harcra való nevelésünk ellenkező zsigeri reakciókat épít fel bennünk, mint amelyeket a forex piacán majd használnunk kell. Itt nincs helye reménykedésnek, érzelmi libikókának, kőkemény és azonnali döntések szükségesek, hogy veszteségeinket elvágjuk, és fejlett önkontroll, hogy az arcunkba vágott, direkt vereségeinken túllépve újra és újra bizalommal lépjünk tovább a következő tranzakció felé.

A trédelés merőben eltér az alkalmazotti státusztól, itt nincsen garantált fizetés, mi több, a veszteség lehetősége minden pillanatban fejünk felett lebeg. Nem működik a mindenáron akarás, mert minél inkább megfeszül a kereskedő, annál görcsösebben és homályosabban látja, mit kell tennie.

Szerencsejátéknak nevezhetjük azon vállalkozásokat, ahol rajtunk kívül álló erők határozzák meg, milyen végeredmény születik. Téves felfogás volna azt gondolni, hogy midőn sorsjegyet húzunk, mi határozzuk meg a kimenetelt.

A forex piacán ellenben igen. Azt sose tudhatjuk, melyik vásárlásunk lesz pozitív kimenetelű, azt viszont igen, hogy nyertes meneteinket hagyjuk-e nagyobb értékekig elfutni, mint vesztes pozícióinkat. Egy begyakorolt, hiteles belépési rendszerrel, pá év tapasztalat birtokában hosszútávon tartható a 40-50%-os találati arány. A kérdés tehát az, üzleti kiadásainkat (negatív kimenetelű trédjeinket) meg tudjuk-e húzni 1 egységben, vagy szabályainkat felrúgva nagyobb bukásokba is beleszaladunk - és képesek vagyunk-e a pozitív kimenetelű fogadásainkat hagyni kifejlődni, vagy a biztosnak érzett pénzkereset miatt félszből idejekorán lezárunk. Ha a sikertelenség okát keressük (feltéve, hogy vagyunk annyira önkritikusak, hogy ezt magunkban kutatjuk), akkor alábbiakat célszerű átgondolni:

- rendelkezünk-e kézzelfogható belépési szisztémával ? (technikai kérdés)

- bizonyíthatóan be tudjuk-e tartani az általunk preferált szignálrendszert ? (pszichés kérdés)

- tartjuk-e mindenkor az általunk megszabott kockázati értékeket ? (pszichés kérdés)

- van-e pontos kilépési technikánk és azt tartani tudjuk-e ? (technikai is, de legfőképp pszichés kihívás)

- vezetünk-e nyilvántartást a kereskedéseinkről, mely alapján bizonyítani tudjuk magunk, illetve külső szemlélő számára is, hogy létezik érthető, átlátható rendszerünk ? (pszichés kérdés)

Ezen a kérdéssoron minden vesztes kereskedőnek érdemes józanul átrágnia magát – a címben feltett kérdésre adott válasz azonban már mindenki számára nyilvánvaló kell hogy legyen: kellő felkészülés nélkül a forex igenis szerencsejáték. A probléma felvetése ugyanakkor pontatlan: nem a forexezés, mint tevékenység a vizsgálat jogos tárgya, hanem a kellő technikai és mentális ismeretek elsajátítása – vagy azoknak hiánya.

Természetesen Japánban ez is tömörebben és pontosabban benne él a köztudatban:

„Jó eszméhez nem kell csoda.”